Örüljetek az Úrban mindenkor!

keresztény rock, keresztény zene

“Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” (Fil 4,4)

A Biblia egyes igeversei – köztük ez is -, melyet Pál Filippibeliekhez írt levelében olvashatunk, oly egyszerűek, hogy értelmezésükhöz nem kell tanult teológusoknak lennünk. Világos és egyszerű útmutatás.
Hallom azonban azoknak hangját, akik felzúdulnak e rövid üzenet olvastán. Minek örüljek? Csak körül kell néznünk a világban, számtalan esemény, történés ad okot az elkeseredésre. Van okunk sok mindenre, csak arra nem, hogy örüljünk.
Akik ismernek engem, azok tudják, semmi sem áll tőlem távolabb, mint a “hurráoptimista” keresztyén szemlélet vagy a “milyen jó nekünk, megváltottaknak, a többiek meg le vannak ejtve” jellegű kirekesztő szemléletmód. Sajnos van erre példa minden felekezeten belül, sokan “örülnek” boldogan és bennfenntesen gyülekezetük keretein belül, lenézően pillantgatva a kint rekedtekre, a (most még) kívülállókra. Aki azonban Jézust követi, hiszi és vallja, hogy bár nem e világhoz kell igazodnunk, de teljes mellszélességgel azok felé kell fordulnunk, akik még nem találták meg életük értelmét. Azok felé, akik harcos ateisták, azok felé, akik még keresnek, azok felé, akik még haboznak.
Időnként, amikor látom a sok fásult arcot az utcákon, kedvem lenne odaszaladni mindenkihez egyenként és közölni velük:”Örvendjetek! Hiszen ti is megváltattatok bűneitektől Krisztus kereszthalála által!”
Emlékezzünk arra, amikor gyerekek voltunk, mennyi apróságnak tudtunk örülni! Elvégeztük tanulmányainkat, felnőttünk, családot alapítottunk és a mindennapok gondjai között elfelejtettük értékelni az élet apró örömeit. Biztos vagyok benne, hogy Jézus, amikor testben köztünk járt, ezer és ezer kis dologban lelte örömét. Amikor ácsként dolgozott, meg-megállva a munkában biztosan rácsodálkozott a frissen megmunkált fa illatára. A kánai menyegzőn biztosan élvezettel kóstolta meg azt a zamatos bort, amit neki köszönhettek a jelenlévő vendégek. Kora esti imádsága közben gyakran gyönyörködhetett a naplementékben, s a szabad ég alatt álomra hajtva fejét elzsongította őt a tücskök cirpelése.
Hozzá hasonlóan kellene fogadnunk, élveznünk mindazokat az apróságokat, melyek körülvesznek bennünket. Ha tudsz ezekre koncentrálni, észreveszed, milyen fölösleges dolgok miatt (is) aggódsz nap mint nap.
Nem azt mondom, hogy dugd homokba a fejed és ne végy tudomást az élet nagy horderejű eseményeiről! Isten soha nem mondta azt, hogy az Ő útját választóknak sima és akadálymentes élete lesz. Korántsem. Azt viszont kijelentette Krisztusban, hogy “én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Erre kell koncentrálnunk. Visszatekintve hitetlenül töltött éveimre konkrét helyzetek jutnak eszembe, amikből az Úr mentett ki. Gondoljatok csak bele, akkor, amikor én még határozottan elutasítottam Őt! Egy biztos, nélküle most nem írhatnám ezeket a sorokat.
Mi tehát a mi teendőnk? Örüljetek az Úrban mindenkor! Örüljetek, hogy Ő fogja a kezeteket a nehézségek idején! Örüljetek, hogy megvallhatjátok Őt azok előtt, akik még nem ismerik vagy eddig nem akarták igazán megismerni! Örüljetek, hogy segíthettek a szűkölködőkön, örüljetek, hogy vigasztalhatjátok azokat, akik szomorúak valami miatt, örüljetek, hogy erősíthetitek az elgyengülteket!
Én most leginkább annak örülök, ha olyan valaki is időt szánt e pár sor elolvasására, aki még nem hisz.

Szeretettel: NagyTomi